Az ember teremtése

1 Üdvözlünk az "Isten felfedezése" című új foglalkozáson. Kezdjük azzal, hogy átbeszéljük, hogyan is állunk. Mi történt veled a legutóbbi találkozásunk óta, miért vagy hálás?

2 Mi okozott számodra stresszt ezen a héten, és mire van szükséged ahhoz, hogy jobbra forduljanak a dolgok?

3 Melyek a közösségedben élő emberek szükségletei, és hogyan segíthetünk egymásnak a megfogalmazott szükségletek betöltésében?

4 Melyik történettel foglalkoztunk a legutóbbi találkozáson? Mit tanultunk Istenről és az emberekről?

5 A legutóbbi találkozónkon úgy döntöttél, hogy alkalmazod a tanultakat. Mit tettél, és hogyan sikerült?

6 Kivel osztottál meg valamit a legutóbbi történetből? Hogyan reagáltak?

7 A legutóbbi találkozónk alkalmával számos szükségletet azonosítottunk, és tervbe vettük ezek betöltését. Hogy ment?

8 Most pedig hallgassunk meg egy új történetet Istentől...

²⁶ Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. ²⁷ Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

⁷ Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. ⁸ Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. ⁹ Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

¹⁵ Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. ¹⁶ Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, ¹⁷ de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. ¹⁸ Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ¹⁹ Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. ²⁰ Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. ²¹ Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. ²² Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. ²³ Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. ²⁴ Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. ²⁵ Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.

1 Most pedig kérjünk meg valakit, hogy mesélje el ezt a részt a saját szavaival, mintha egy olyan barátjának mondaná el, aki még soha nem hallotta. Segítsünk nekik, ha valamit véletlenül kihagynak vagy hozzáadnak. Ha ez történik, megkérdezhetjük: "Hol találod ezt a történetben?".

2 Mit tanít nekünk ez a történet Istenről, az Ő jelleméről és arról, hogy mit tesz?

3 Mit tudunk meg ebből a történetből az emberekről, beleértve magunkat is?

4 Hogyan fogod alkalmazni Isten igazságát ebből a történetből a héten az életedben? Mi az a konkrét cselekedet vagy dolog, amit meg fogsz tenni?

5 Kivel osztanál meg egy igazságot ebből a történetből, mielőtt újra találkozunk? Ismersz másokat, akik hozzánk hasonlóan szeretnék felfedezni Isten igéjét ezen az alkalmazáson keresztül?

6 Ahogy a találkozónk a végéhez közeledik, döntsük el, mikor találkozunk újra, és ki fogja vezetni a következő alkalmat..

7 Jó volt együtt tölteni ezt az időt. Arra bátorítunk benneteket, hogy jegyezzétek fel, amit elhatároztatok és a következő találkozásunk előtti napokban hallgassátok meg újra ezt a történetet. A moderátor megoszthatja a történet szövegét vagy hanganyagát, ha valakinek nincs meg. Kérjük az Úr segítségét ezen az úton.