¹⁷ Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. ¹⁸ Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: ¹⁹ szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. ²⁰ Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. ²¹ Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. ²² És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, ²³ csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. ²⁴ De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. ²⁵ És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. ²⁶ Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. ²⁷ Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. ²⁸ Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. ²⁹ Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, ³⁰ sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. ³¹ Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. ³² Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében. ³³ Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, ³⁴ sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. ³⁵ Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ³⁶ Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. ³⁷ Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. ³⁸ Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
© Hungarian Bible Society ℗ Hungarian Bible Society, 2016© Hungarian Bible Society 2014
0:00
0:00